Nem volt még nálunk olyan vendég, aki ezt ne szerette volna 🙂

Ízes húsokhoz kitűnő kiegészítő, az általam amúgy sem preferált csirkemellhez viszont túl erős lenne. Én leggyakrabban a lassan sült sertésbordához készítem, annak állandó, elkerülhetetlen kiegészítője.

Legelőször Wellington bélszínhez készítettem, és ugyan a (jó sok munkával készült és jó drága) húst is megették az akkor még tini lányaim, de a végén a hagymalekvár utolsó darabkáin osztozkodtak keményen… és a verdikt az volt, hogy máskor a bélszínt nyugodtan elhagyhatom, de a hagymalekvárból dupla adagot készítsek 🙂 !!!

Na jó, kacsazsírban sült, rozmaringos krumpli is volt a tányéron, úgyhogy én teljesen megértem, miért került a bélszín csak a dobogó harmadik helyére…. 😉

Hozzávalók:

1-2-3… kg lilahagyma (ha marad, el lehet tenni kis üvegekbe, és kidunsztolni) – legyen most 1,5 kilónyi
2 csapott evőkanál barnacukor (a tisztítatlan a legjobb)
1,5 dl olíva olaj
kis csokor kakukkfű levelei – én a frisset javaslom, télen is szedhető, kiskertekbe kötelezővé tenném 🙂
1,5 dl Patikakert balzsamecet
só
durvára őrölt bors

Elkészítése:

A megtisztított hagymát nem karikára, hanem szálaira vágjuk, ami kb. azt jelenti, hogy a félbevágott hagymát nem keresztben, hanem hosszában aprítjuk fel, kb. 1 cm-es szálakra. Más lesz az állaga, ami nagyon fontos paraméter egy ételnél!

Nagyobb serpenyőbe tesszük a barna cukrot. Keverés nélkül karamellizáljuk, de nem égetjük meg! Hozzá tesszük a már előre felaprított hagymát, megkeverjük, és rögtön az olajjal is meglocsoljuk. Ha a karamell a fakanálra ragadna, vagy nagyobb darabokba tömörülne, nem kell megijedni, mert a hagyma levében szét fog olvadni. Kicsit meg kell sózni, de nem nagyon, ez az étel nem sós, inkább édes-fanyar. Borsozzuk. Innentől lassú tűzön dinszteljük a hagymát, megkevergetjük, főleg a vége felé kell ránézni. Ez a mennyiségtől és a serpenyő nagyságától függően eltarthat egy ideig (20-30 perc).

Amikor a hagyma teljesen puha és szétesett a szálaira, de még nem homogén és lekvárszerű (Provence-ban úgy készítik, de nekem nem ízlett, mert túl édes és túl lekvárszerű volt…), akkor hozzátesszük a kakukkfű apróra vágott leveleit.

És most jön a varázslat: hozzáöntjük a balzsamecetet, ami radikális változást hoz ennek az ételnek az életébe!

Ha nagyon oda szeretne égni, akkor löttyintésnyi vörösbor is jöhet hozzá (ez akkor fordulhat elő, ha a hagyma nem elég nedves, régi).

Ebben a pillanatban majd nagyon erős ecetillatot érzünk, de ne ijedjünk meg, mert ez az erős illat nagyon gyorsan eltűnik az ételből, és csak a finom, komplex íz marad meg. Azért kell neki 3-5 perc.

És kész.

Akkor a legjobb, ha áll 1-2 napig, mert szépen összeérnek az ízek és be is sötétedik, a lekvárnak szép mélyvörös színűnek kell lennie. Ebből kifolyólag ideális vendégváró.

Langyosan tálaljuk a fő ételekhez, de én meleg szendvicsre, erősebb ízű, testes, zsírosabb sajt alá is teszem. Nagyon finom vacsora.

Már nem zavarlak titeket azzal, hogy: „… és megint mennyi fito-nutrienst és nyomelemet viszünk be ezzel az étellel a szervezetünkbe…”

Pedig így van 🙂 !!!