Ez a „tortilla de patatas” saját verziója. Ez nem a dél-amerikai tortilla, ilyennel a spanyol tapas bárokban, az ottani piacokon és főleg a spanyol otthonokban találkozhatsz. Rengeteg változatban készítik, alakítsd ki a sajátodat!

Három ok miatt szeretem a spanyol tortillát:

1) Sokféle zöldséget bele lehet „csempészni”. Egyre többfélét, ahogy a család elkezdi megszeretni ezt az ételt. Rá lehet szoktatni őket a sok-zöldséges változatokra, szépen, lassacskán… Kezdd a krumpli-hagyma-tojás kombóval, amit aztán fokozatosan tegyél egyre gazdagabbá, mindenfélével. (100 évvel ezelőtt egy magyar család 300-féle növény evett, ma ez nem éri el az 50-et. Majd a végén megszámoljuk, hányféle növény került a mai ebédembe :-).)

2) Mindenféle maradékot fel lehet használni. Maradt egy kis borsó? Vagy sárgarépa? Vagy a fagyasztóban ott csücsül egy kis felkockázott cukkini? Mind-mind mehet bele! Tipikus paraszti, takarékos, józan étel. Szeretem az ilyet.

3) Újra melegítve még finomabb, hasonlóan minden rakott, egytál ételhez. A hűtőben tartott, adagokra vágott darabokat egymástól kicsit távolabbra rakva, igazi sütőbe téve (nem mikróba! 🙂 minden szelet kap egy egészséges kérget, minden oldalán.

Ez az étel a „belül puha, kívül ropogós élmény” egy egészségesebb verziója.

Sőt! Van egy negyedik ok is!

Kívánkozik hozzá a vinaigrette-s zöld saláta, amiben még további zöldek szerepelhetnek. Plusz az egészséges, emésztést és immunrendszert segítő jóféle balzsamecet.

Nincs pontos recept. A spanyolok biztosan használnak hozzá három-négy alapanyagot: a sütni való krumplit (a C-típust keressétek!), sok tojást, gyakran hagymát és természetesen valamiféle zsiradékot.

Én zsírt szeretek használni: kacsa, liba, disznó. Ők olíva olajat. Kalória van ebben az ételben, és kell némi idő is az elkészítéséhez, ezért én inkább hétvégi ebédnek ajánlom, a maradék meg mehet majd egy hétközbeni vacsorára. Persze, ha marad…

Van egy, a híres barcelonai „La Boqueria” piacon vásárolt könyvem, amiben majdnem kizárólag paella és tortilla receptek vannak, némi kulturális háttérmagyarázattal, amit én különösen szeretek. Elég elolvasni az első receptet, és abból megérteni a koncepciót. És utána aztán abból csinálni a saját változataidat: ahogy és amiből te szeretnéd, vagy amid éppen van.

Szerintem amúgy a paprika is alap. Én szeretem beletenni a saját készítésű, nyúzott, olajban eltett, vastag húsú sült paprikát, az olajos, ízes levével együtt, de annak az elkészítését csak a mazochistáknak ajánlom.

Elég, ha pár kápia paprikát megsütsz zsiradékban, és azt teszed a tortillába. Már csak a piros színe miatt is gusztusos. Sokat számít a küllem, az ételnél se feledd 🙂 !

Összetevők (sajnálom, hogy nem tudok pontos mennyiségeket írni, talán csak annyit tanácsként, hogy egy idő után ugyanannyi legyen benne a mindenféle zöldség, mint a krumpli). Itt most azt a mennyiséget írom le, ami a képen látható verzióba belekerült.

1 kg sütni való krumpli, megmosva, és héjában, negyedekre vágva, sós vízben megfőzve, de nem túlfőzve
15 dkg hagyma, kockára vágva, kevés zsiradékon megsütve, picit sózva
10 dkg kápia paprika, kevés zsiradékon megsütve, picit sózva
25 dkg friss vagy fagyasztott zöldbab, kevés zsiradékon megsütve,
25 dkg barna csiperkegomba, kevés zsiradékon megsütve, picit sózva, esetleg kis kakukkfűvel fűszerezve
10 dkg cukorborsó (nálam a fagyasztóból) vagy ugyanannyi zöldborsó – nem sütöttem, mert a cukorborós blansírozva volt, a boróst meg nem kell
15 dkg felkockázott cukkini (nálam az is a fagyasztóból), kevés zsiradékon megsütve, picit sózva
só, bors
15 tojás, felverve (Ha lehet javasolni, akkor a kapirgálós tyúkoktól, a tiszta, tápanyagdús, hormonmentes verziót. Vagy legalább bio tojást, bár az nem teljesen ugyanaz, sokkal kevesebb benne a jóféle mikro-tápanyag 🙁 )
Opcionálisan a gazdagabb, ún. „paraszt”- verziókba a zsiradék helyett mehet felkockázott szalonna, esetleg pluszban némi kolbászkarika. Én előbbit szoktam, utóbbit nem próbáltam, nekem nem hiányzik bele a kolbász.

Elkészítés:

A krumplit megfőzzük, leszűrjük. Magas falú tepsibe tesszük, krumplinyomóval kicsit összenyomkodjuk, de nem lapítjuk ki teljesen. A sokféle zöldséget külön-külön megsütjük, illetve gyorsan megpároljuk, és egyenként a tepsibe tesszük, mindig lazán egy villával hozzákeverjük a már ott lévőkhöz. A sorrend nem lényeges.

Ez kicsit időigényes folyamat, valóban. De nem vészes. És ugye nem lehet mindent megúszni, ha tartalmas ételt szeretnénk enni.

A légkeveréses sütőt 160-180 fokra előmelegítjük.

Felverjük a tojásokat, sózzuk, borsozzuk. Ráöntjük a felvert tojásokat a tepsi tartalmára, amit előtte nem lapogatunk le, sőt, inkább amolyan „kráteresre” alakítunk, hogy a tojás ne csak a tetején legyen, hanem legyen módja a krumplis zöldségek közé folyni.

Aranybarnára sütjük.

Tényleg kívánni fogja a friss zöld salátát. Nálam most a kertben éppen lévő zsenge spenótlevél, rukkola, turbolya, némi újhagyma és snidlingvirág került a tányérra.

A vinaigrette készítésével én már régen nem bajlódok, egyszerűen csak rálocsolok a salátára valamelyik balzsamecetemből, némi olíva olajat is löttyintek rá, nagyszemű sóval megszórom és színes borsot is tekerek rá.

Ez így együtt -megszámoltam 🙂 – ez éppen 13 féle növény.

Szerintem nem rossz.

Lehetne serpenyőben sütni, és aztán megfordítani egy másik serpenyő segítségével.

Igen, az lenne az autentikus.

De én sokkal egyszerűbbnek tartom a sütőben készült verziót, a másnapi, plusz kéregsütéssel.

Az idő fontos, nekem is.